Palo vacsi
Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. május 24., csütörtök 16:21
Szóval van itt két piszkosul elegáns étterem a 12. emeleten, a hajó hátsó részén. A Palo (olasz) és a Remy (francia). Ezek nincsenek benne az árban, a vendégek foglalhatnak asztalt és külön kell érte fizetniük. A két étterem között van egy gyönyörű bár, a Meridien (most épp itt dolgozok), ahova betérnek vacsora előtt/után egy martinire, vagy csak kimennek a teraszra élvezni a kilátást, mert mondom ez a hajó leghátsó része, gyönyörűen látni ahogy távolodunk a parttól, ahogy húzzuk magunk után a csíkot… Mondom TÁVOLODUNK, HÚZZUK MAGUNK UTÁN A CSÍKOT!!! És miközben ezt bámulják, képesek megkérdezni, hogy akkor ez most a hajó eleje vagy a hátulja… pffff…
Na és a Paloba a dolgozónak is van lehetőségük menni kajálni, csak jól meg kell szervezni. Verának most volt a szülinapja, és akkor gondoltuk ez remek alkalom, hogy kicsípjük magunkat és együnk egy jót. Már hetekkel korábban elkezdtünk vásárolgatni cipőt meg ruhát, aztán szóltunk a menedzserünknek, h szeretnénk menni, és akkor ő úgy írta a beosztást, hogy kaptunk két és fél óra szünetet este, meg felhívta az éttermet és foglalt nekünk asztalt. Minden szuperül sikerült, volt elő elő étel, ilyen csipegetni való sonka, sajt, oliva, pizzakenyér, stb, aztán én előételnek kalamárit ettem meg rákot meg valami gombás szafttal leöntött isteni csodát. Aztán főételnek steak-et kéksajtos szósszal meg tört krumplival, és desszertnek jött a varázslatos csokis szuflé, amin igazából nem is kellett gondolkodni, hogy azt kérjünk-e vagy valami mást, mert mindenki kapásból ezt választja, mert hogy is mondjam… egyértelmű!!! Ez egy ilyen kis csokis muffinnak kinéző sütemény, amit egy szép porcelán tálkával együtt raknak be a sütőbe, és egyből utána szolgálják fel, így amikor kihozzák, még tök forró. És akkor a pincér váj egy lyukat a közepébe, az meg elkezd gőzölögni, és kiderül, hogy belül még egy csomó hely van! Mindjárt értelmet is nyer az előre odakészített két kis kiöntő, az egyikben csoki a másikban pedig vanília szósszal. A pincér megkér hogy segíts neki, beleönteni a lyukba az egyik szószt, amíg ő önti a másikat, így az ízek tökéletes összhangban lesznek. Tehát kész is, és lehet enni, mellé még egy gombóc vanília fagyi… mmmm… fenséges :) A kiszolgálás is fantasztikus volt, ez egy olyan étterem, ahol az elején kapsz egy pincért, aki végig veled van, magyaráz, segít a választásban és kinyalja a segged. Hagytunk is neki ugyanannyi borravalót, mint amennyi az egész vacsi volt!
Na, akkor mostmár kimondom végre, amit eddig nem akartam. Talán magamnak se mertem bevallani… de minden jel arra utal, hogy igaz a hír… hisz minden második ember nem tévedhet… meg az otthonról hozott ruháim sem… szóval igen… az a helyzet, hogy… oké, kimondom gyorsan és egyszerűen, és akkor nem fáj: meghíztam. Húúúúú, mint a ragtapasz. Azt mondják nem fáj, de igenis fáj. Főleg most, hogy visszaolvastam. De igazából azt mondják, jót tettek nekem a plusz kilók… úgyhogy annyira nem gáz a helyzet, csak én mégiscsak jobban éreztem magam úgy ahogy voltam. Szóval elkezdtem gőzerővel járni a gym-be, megyek majdnem minden nap egy órát futni. Ami azt jelenti hogy eddig is nagyon fáradt voltam, de most… én aki világ életemben nem tudtam aludni napközben, meg buszon, meg itt meg ott, meg így meg úgy, mostmár ülve is állva is, fejen állva is, bárhol, bármikor. Múltkor safety drill közben, a színházban, mentőmellényben. Ezazzzz! Ezt is megcsináltam! Semmi sem lehetetlen :) Most is mindjárt lefejelem a monitort, de hát már olyan rég írtam, hogy muszáj kiürítenem a fejemben lévő „amiket meg akarok osztani a néppel” raktárat.
Hé, tegnap kint dolgoztam a szigeten, megkérdeztem egy csávót, akinek a kisbabája az ölében feküdt, hogy kér-e valamit inni, mire ő mondta, hogy igen, de a szobakártyája a táskájában van, amiért meg fel kell állnia. Mondom majd én segítek, melyik táska az? Idehozom. Azt mondja segíteni akarsz? Akkor fogd ezt meg. Erre belenyomta a pirinyó pelenkás gyerekét a kezembe! És akkor hirtelen belém hasított a felismerés, hogy 24 éves lány létemre most fogok először babát a kezembe O.o Dehogy milyen körülmények között! Fura, mi? Valakinek ez tök természetes, minden napos dolog, nekem meg a fél világot át kellett szelnem, hogy valaki csak úgy a semmiből, mindenféle figyelmeztetés nélkül hozzám vágja a gyerekét :) A másik meg, hogy valaki egy órát magyaráz még a legközelebbi hozzátartozónak is, hogy így fogd meg, meg úgy tartsd a fejét, ez meg gondolkodás nélkül odaadja egy vadidegen pincérnek :) Bocsi, de ezt a szösszenetet muszáj volt megosztanom veletek.
Hát most így kapásból ennyi jutott eszembe. Persze gondolhatjátok, hogy nem csak ennyi… ez a blog azért jócskán cenzúrázva van :P A legjobb sztorikat majd élőben kapjátok :)
