Itthon
Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. augusztus 30., csütörtök 13:15
Egy hónapja érkeztem haza. És még van
egy hónapom itthon. De, hogy őszinte legyek, már mennék vissza… Nem olyan jó
móka ez a semmittevés… Mindenki más dolgozik, senki nem ér rá… én meg csak ülök
egyik helyről a másikra és lógatom a fa… khm.. a lábam. Oké, sokan szeretik ezt
csinálni, de én nem. Időm, mint a tenger, pénzem is akad, de hát egyedül mit
csináljak? Jó-jó, nem olyan szomorú ez az egész, mint ahogy én itt beállítom,
hiszen kint voltam végig a Szigeten, meg egy hetet Horvátországban is nyaraltam
már, és nyílván találkoztam párszor a barátaimmal is. Eljárok futkározni, meg
azért elég sok dolgot kellett elintéznem, de akkoris!! Rengeteget ülök otthon
és semmi értelmeset nem csinálok. Najó, így most visszagondolva ez nem egészen
így van… de azok a semmittevéssel töltött 5-10 percek nagyon-nagyon hosszúnak
és értelmetlennek tűnnek. Én szeretek elfoglalt lenni, szeretek két program
közötti másfél órába még bezsúfolni egy harmadik programot… szeretek elfáradni
na! Ezért is jött be nekem ennyire ez a hajós dolog… mert azért nagyon sokan
nem bírják ezt a fajta életet, sőt vannak olyanok is, akik egyenesen utálják
(mint kedves Vera barátnőm, még most is rémálmok gyötrik szegényt J ).
Szóval akkor röviden és tömören:
imádtam, minden képzeletemet felülmúlta, többet is kaptam mint amire
számítottam, úgy érzem a világ újra kerek, és mindenkinek csak ajánlani tudom.
Még ha közben rá is jössz, hogy ez nem neked való… akkoris le lehet húzni fél
évet és olyan tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodsz, hogy ilyeneket sehol,
semmikor máskor nem kaphatsz. Ha mással nem, hát azzal a tapasztalattal leszel
gazdagabb, hogy soha többé ne gyere ide! Mert minden tapasztalat jó ám
valamire. A rosszak is. Mert ugye amitől nem halsz meg, csak erősebb leszel
blablabla ésatöbbi ésatöbbi… De hát így van!
Nade nézzük a tényeket: 50-60 féle
különböző nemzetiségű 1500 emberrel dolgoztam, ettem, aludtam… éltem együtt.
Láttam őket hogyan beszélnek, hogyan viselkednek egymással és másokkal. Ha
milliomos lennék és körbeutazhatnám a földet, akkor se tanulnék ennyit fél év
alatt, mint így.
És még mi mindent tanultam?
1. Napközben aludni (lámpafény, üvöltő
zene, esetleg az, hogy egy kabin-party kellős közepén vagyok, nem számít)
2. Mindig ugyanazokból az unalmas
kajákból guszta és ínycsiklandozó tálat összeválogatni nap mint nap
3. Ha nincs idő enni, ismerni és útba ejteni
pár olyan lelőhelyet, ahonnan csurran-cseppen valamicske ételke
4. Senkit nem érdekel, hogy fáradt vagy, mert
mindenki az. A vendégeket se, mert ők nyaralni jönnek ide, semmi negatív
információra sem kíváncsiak
5. Egyszóval szarból várat építeni. Úgy
értem itt nagyon oda kell figyelni, meg kell ragadni az alkalmat, jól
kihasználni minden percet, nincs idő szöszmötölni, válogatni, vakarózni… Én
mindenből próbáltam kihozni a maximumot és azt hiszem sikerült is
Szeptember 23-án megyek vissza,
nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz már nem újként, kezdőként visszatérni. A
blogot folytatni fogom, de biztos nem fogok annyit írni mint eddig, mert hát
nem hiszem, hogy annyi kaland fog történni velem, mint az elején. Vagy mégis? J
|
0
megjegyzés
