Tapadókorongok

Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. június 20., szerda 5:33


Vera (aki ugye a szobatársam) egyik pillanatról a másikra úgy döntött, hogy átmegy a Fantasyre. A magyarázat rövid változata szerint ő igazából csak egy szerződést szeretett volna eltölteni itt, ami amúgyis másfél hónap múlva lejár… mi pedig csak Nassauban meg Castaway Cayen kötünk ki… viszont a Fantasy sok helyre megy, szóval Vera úgy határozott, hogy kihasználja az alkalmat és megnézi azokat a szép kikötőket is az utolsó másfél hónapjában. Végülis igaza van. Jól tette. Ha én is be akarnám fejezni a hajós pályafutásomat és nem utálnék pakolni, akkor én is így tennék. De mostmár megszoktam itt. Ismerek mindenkit, tudom hogy mennek a dolgok… kit kell hívni ezért, hova kell menni azért, kit kell hívni, hogy hova kell menni amazért… J Meg amúgyis kb három hétbe telt míg segítség nélkül eljutottam A-ból B-be. Még így is vannak felderítetlen részek, homályos foltok… Mindig mondjuk is szegény vendégeknek akik el vannak tévedve, hogy nyugi, 3-4 nap alatt ezt lehetetlen átlátni. Szóval Verával elmentünk búcsúebédelni Nassauban egy nagyon menő görög étterembe. Én kértem egy gyros tálat, Vera valami mást, és előételnek közösen egy tál grillezett polipot. Nem is tudom mire számítottam… amikor kihozták a polipot még teljesen normálisan nézett ki… ahogy egy tál grillezett akármilyen húsnak ki kell néznie… szép kis darab husikák össze vissza egymás hegyén hátán. Fel is szúrtam az első ínycsiklandozónak kinéző darabot a villámra, de ahogy kezdtem felemelni a tányérról, hát kezdett kibogózódni a dolog, kezdett elvékonyodni a csáp, kezdtek előbújni a tapadókorongok, míg végül a csáp elvált a tányértól, és így a levegőben tartva, a villámról lógva tisztán kivehetővé vált, hogy ez bizony az, aminek látszik: egy csáp. Majdnem leszédültem a székről, a sikítást sikerült elfojtanom egy grimasszal, de a villát azért eldobtam a csáppal együtt. Az első sokk után viszont elhatároztam, hogyha már itt van, megkóstolom, szóval kerestem egy olyan csápdarabot, aminek nem vékonyodik el és kunkorodik a vége, és megettem. Igazából semmi különös, mégcsak hal ízű sem, kicsit rágós, de finom volt. Ígyhát megettem belőle a részemet, gondosan ügyelve arra, hogy ne vegyek tudomást a tapadókorongokról. A gyros természetesen isteni volt… szóval egy jót ettünk, jó drágán. De igazából bennem, ha külföldön vagyok, sose tudatosul, hogy mi mennyibe kerül. Tudom, hogy ez nem jó, de ami nem Forint, az nekem nem is tudom…. játékpénz. Szóval mikor itt elmegyek vásárolni valahova, kicsit úgy érzem magam mint Julia Roberts a Pretty Woman-ben, mikor elmegy vásárolni… ezt is, ezt is, ezt is, ezt is… miért ne? Aztán még elmentünk a Kalóz Múzeumba, ez egy kis múzeum itt Nassauban, ami bemutatja, hogyan éltek-haltak a kalózok. Összefoglalom nektek röviden és tömören egy mondatba… nehogymár ezért kelljen idáig eljönnötök. Szóval: ,,Pirates: However drank heavily. It was a short life but a merry one.”
Meghosszabbítottam a szerződésemet két héttel, úgyhogy július 27-én megyek haza. Otthon aztán egy hét pihi, nyugi, relaxálás, aztán jöhet amire egész évben várok, a Sziget! A maradék időben pedig újból pihi. Nagyon sok pihire lesz szükségem, mert most úgy érzem a végkimerültség szélén állok. Nem a munka miatt, mert az nem olyan nehéz, de 6 és fél hónap, egyetlen szabadnap nélkül, és minden nap 11-12 óra meló… A baj az, hogy 24 óra túl kevés mindenre, ezért az alvásra nem sok marad. Igazából nincs semmi, amit le tudnék csökkenteni, mert ugye dolgozni kell… enni kell… ki kell takarítanod a szobádat legalább egy héten egyszer, mert a tisztaságot azt nagyon nagyon komolyan veszik, minden héten van kabin ellenőrzés. A ruhádat ki kell mosnod, amit oké most azt mondod, hogy berakod a gépbe és az kimossa, de el kell menni a mosodáig, ha nincs szabad gép, akkor várni, berakod a cuccodat, visszajössz egy óra múlva, ugyanígy ha nincs szabad szárítógép, akkor vársz, átrakod a ruhádat a szárítóba, visszajössz egy óra múlva, felfedezed, hogy elfelejtetted megnyomni a start gombot, tehát a szárítás nem indult el, oké most megnyomod, megint visszajössz egy óra múlva, de valaki véletlenül kikapcsolta a szárítót ezért még mindig minden vizes, szóval megint csak visszajössz egy óra múlva… blablabla… Ezenkívül ott vannak a kosztümök… a koszosat el kell vinni ledobni (azt nem mi mossuk), a tisztáért sorba kell állni „egy órát”. Meg még ide mész elintézni ezt, oda mész elintézni azt, fürdesz, hajat mosol, tisztálkodsz, persze nem akkor amikor van időd rá, hanem amikor van időd rá, és a szobatársadat nem zavarod vele. És akkor még a szórakozásról nem is beszéltem, arról hogy elmenj a crew bárba, vagy csak megállj a folyosón dumálni valakivel egy kicsit. Egy szó mint száz, kénytelen vagyok napi 5-6 óra alvással beérni (úgy hogy nem is megyek a crew bárba!!), ami egy darabig oké volt, az első három-négy hónapban meg sem kottyant, de mostmár kimerültem, fáradt vagyok. Éppen ezért úgy döntöttem, mivel ez lesz az első úgymond „sok pénz” amit megkeresek, és ez lesz az első igazán nagyon jól megérdemelt szabadságom, ezt megünneplem, és nem fogom sajnálni a pénzt, elverem az egészet, ha úgy alakul.
Anya, Apa! Készüljetek, hogy nagy lábon fogunk élni J

| 2 megjegyzés
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)