Disney Land V.

Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. február 27., hétfő 18:21







| 0 megjegyzés

Disney Land IV.

Bejegyezte: Willy Wonka , 17:53













| 0 megjegyzés

Hol vagyok?

Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. február 13., hétfő 18:25


Ugye mondtam, hogy van a kabinunkban egy pici fürdőszoba, wc-vel… Na egyik éjjel felkeltem, hogy kimenjek pisilni, de annyira fáradt voltam, hogy azt se tudtam mi van… és ahelyett, hogy bementem volna a fürdőszobába, kimentem a szobából… és elindultam a folyosón valamerre... mezítláb, bugyiban, pólóban… aztán hirtelen felébredtem a kómából: „ÚRISTEN, HOL VAGYOK? MIT CSINÁLOK ÉN ITT??”… gyorsan visszamentem a kabinhoz, de persze a mágnes kártyát bent hagytam (hiszen minek vigyem magammal a wc-re)… persze a szobatársam olyan mélyen aludt, hogy vagy negyed órát kopogtam, mire felkelt, hogy beengedjen. Addig meg kint feszengtem az ajtó előtt, imádkoztam, hogy ne jöjjön arra senki, meg gondolkoztam, hogy merre van a legközelebbi wc, mert mindjárt bepisilek, de ahhoz elég messze kellett volna mennem bugyiban, mezítláb, szóval inkább rátapadtam az ajtóra és azon keresztül szuggeráltam Adrit, hogy keljen fel. Reggel persze nem emlékeztem semmire, csak miután elmondta, hogy ez volt, meg hogy mikor beengedett, kérdezte, hogy: „ez most mi volt?”, de én csak annyit mondtam, hogy wc-re kell mennem, elmentem wc-re, aztán visszafeküdtem aludni :D Tök móóóókááááás, nem?
Tegnap volt egy nagy buli fent a 12-en (ez nyitott szint), az egyik olyan bárban, ami amúgy a vendégeké. Nem tudom milyen alkalomból volt ez, de volt kaja, pia ingyen, dj, zene, tánc, egy csomó ember… találkoztam még egy magyar sráccal, akiről eddig nem is hallottam. Jajjj, amúgy vasárnap jött egy új Veronika from Hungary, én még nem találkoztam vele, csak mindenki mondja nekem. És mivel ő is a beverage osztályon lesz, nem lehet ugyanaz a neve, mint nekem, mert itt mindenkiből csak egy van J Szóval mivel én vagyok a régebbi, választhattam, hogy akarok e más nevet a névtáblámra, vagy akkor neki lesz másik. Kérhettem volna, hogy legyek Roni, de szerintem az furán hangzik egy külföldinek… vagy a Veronika cseng egzotikusabban, szóval maradtam ennél, főleg, hogy egy csomóan tudják már a nevem, nem akarom őket összezavarni.
Ugye mondtam, hogy hetente kétszer jönnek új vendégek (vasárnap és csütörtökön), és ilyenkor tartanak nekik egy próba riadót, hogy tudják, hogy merre kell menniük veszély esetén. 16 mentőcsónak van a hajón és 16 találkozóhely. Szóval ha valamilyen veszély történik, megszólal a sziréna, mindenkinek vissza kell mennie a szobájába, felvenni a mentőmellényét és irány a találkozóhely, onnan pedig a mentőcsónak. Na, hogy minden simán menjen, a dolgozók közül van egy csomó forgalom irányító, mindenkinek van egy saját helye a hajón, ha meghallják a szirénát, ők is egyből, vissza a kabinba, fel a mentőmellényt, fel a rikító narancssárga kukásmellényt és az ehhez passzoló rikító narancssárga baseball sapit, és irány a saját helyükre, ahol az a feladatuk, hogy útba igazítsák a vendégeket, elirányítsák őket a saját találkozóhelyükre (minden vendégnek a szobakártyáján van egy betű, ez jelenti, hogy melyik helyre kell menniük). Szóval egyik nap le kellett mennem a crew training room-ba, hogy kicseréljék a safety card-omat (minden dolgozónak van egy kártyája, hogy hova kell mennie veszély esetén, és mi a feladata… csak azoknak van feladatuk, akik forgalom irányítók). Várok, várok, rám kerül a sor, mondom a nevemet, csávó elmegy, hogy hozza az új kártyámat, jön visszafelé, kezében a kártya, meg valami kis rikító narancssárga csomag :D Úgy elkezdtem röhögni, hogy nem tudtam abbahagyni! Mondtam: „Srácok, két hete vagyok itt, még mindig nem tudom melyik a hajó eleje és hátulja, ti pedig azt akarjátok, hogy veszély esetén én mentsem meg a népet?” Tényleg fogalmam sem volt, miről szól ez az egész, úgyhogy vagy fél órát magyarázták nekem a dolgot, én meg közben röhögtem, hogy: „Oké, ez vicces lesz”. Amúgy vicces is volt! De azóta eltelt egy hét, már 3szor csináltam, és tök egyszerű az egész csak elég unalmas minden héten kétszer. És akár szünetem van, akár dolgozok, rohannom kell ha meghallom a szirénát, és egy órát ott állnom egyedül egy folyosón. Na mindegy, nem panaszkodásképpen írtam, csak hogy tudjátok, hogy ez is velem történt meg J Meg is lepődtem volna, ha nem pont nekem adnak valami plusz melót a második hetemen J
Amúgy ezek az amerikai vendégek elképesztőek, nagyon tudják élvezni az életet. Pl. itt van ez a Pirates Night… a legkissebbektől a legnagyobbakig mindenki beöltözik kalóznak, festenek az arcukra, szemfedőt meg kampókezet viselnek, kardoznak egymással, ordibálják a folyosón, hogy: „Yoooo-hoooo”… De tényleg mindegyik… nagymamák, nagypapák, szülők, gyerekek… Minden vendég nagyon fiatalos, közvetlen és barátságos, imádnak a bárpultnál ülni és beszélgetni a bartenderrel meg egymással… Egyedül is elmászkálnak mindenfelé (nem csak a családjukkal együtt), mert úton útfélen szóba tudnak elegyedni valakivel. Szóval nagyon szimpatikusak nekem… olyan, mintha mindig a mának élnének… maximálisan kiélveznek minden napot, nem problémáznak mindenen, lazák, vidámak… Irigylem őket, otthon ilyet nem nagyon látni… Példát vehetnénk róluk!

| 1 megjegyzés

Disney Land III.

Bejegyezte: Willy Wonka , 18:24









| 2 megjegyzés

Disney Land II.

Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. február 10., péntek 19:25





| 0 megjegyzés

Jó hír

Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. február 9., csütörtök 19:36

Találtam egy éttermet, ahol egész gyors az internet (most itt vagyok és Cézár salátát eszegetek), szóval ha lesz időm kiszállni hetente egyszer és eljönni ide, akkor szépen sorjában fel tudom töltögetni a képeket... Itt az első 8 :D Pusziiiiii

| 0 megjegyzés

Disney Land I.

Bejegyezte: Willy Wonka , 19:32









| 0 megjegyzés

Új kabin

Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. február 3., péntek 20:06


Tegnap előtt új kabinba kellett költöznöm, és új szobatársat kaptam, méghozzá Adriennt, Zoli barátnőjét (aki aznap érkezett) J Szóval tökre örülök, mert mégiscsak jobb egy magyar szobatárs, akivel kristálytisztán értitek egymást, és mindent meg lehet beszélni. De azért Daniela volt olyan szempontból a legjobb, hogy olyan volt mintha az anyukám lenne, mindent mindig elmondott, megcsinált helyettem, adott nekem, intézkedett… írtó aranyos volt. Mindig felhívott, ha korán fontos dologra kellett mennem, hogy nehogy elkéssek, és ha volt valami kérdésem, amit nem tudtam és ő sem tudta, akkor egyből telefonált és kiderített mindent. Pl. a költözés nagyon fontos, 9-re kellett mennem az új szobakártyámért, persze elaludtam, mert kb. 6-kor feküdtem le (mert ünnepeltük a szülinapooooom J), és Daniela többször is hívott, de olyan mélyen aludtam, hogy nem hallottam, ő meg aggódott és eljött a munkából, hogy felkeltsen J Hát nem fantasztikus? Amúgy mindenki ilyen segítőkész velem, és rájöttem, hogy azért mert állandóan mosolygok, az időtől tiszta szeplő az arcom, így mindenki azt hiszi, hogy kb. 19 éves vagyok :D Amikor megérkeztem az első kabinomba, Daniela egyből azzal indított, hogy: „Hány éves vagy te? Szabadna egyáltalán itt lenned?” (mert ugye 21 a korhatár) :D Az előbb leugrottam a wardrobe-ba tiszta kosztümért (és délelőtt a parton dolgoztam, szóval tényleg tiszta szeplő vagyok)… képzeljétek el, ahogy a vékony hangomon, széles mosollyal kérek egy extra extra kicsi inget (XXS) :D Máris olyan kedvesen beszélnek velem, mintha 10 éves lennék :D Tegnap leküldtek a pultból, hogy menjek le a raktárba átvenni az árukat. Szerezzek egy kocsit, pakoljak fel mindent, itt a lista, és hozzam fel. O.o …… RAKTÁR? KOCSI? ÉN?? EGYEDÜL?!?! De nem akartam problémázni, gondoltam majd lesz valahogy (mert olyan még sosem volt, hogy ne lett volna sehogy), ezért elindultam. Lementem az első emeletre, ott találkoztam valakivel, aki elvezetett a raktárakig, ott pedig ült három raktáros fiú és épp nem csináltak semmit, szóval mondtam nekik, hogy „Srácok, ez a nagy helyzet… Légyszi!” Persze egyből megcsináltak helyettem mindent, nekem csak követnem kellett őket, meg beleegyezni a közös fotózkodásba :D
Most pár napja egy másik bárban dolgozom, a neve District Lounge. Nagyon szép, csak ezt se sokan látogatják, szóval elég unalmas. Az benne a jó, hogy minden délután és este van élőzene, sőt, minden délután a magyar zongorás srác játszik egy fél órát, olyankor végig ott állok mellette és kérem a magyar számokat :D Amikor először voltam ott és elkezdett játszani egy magyar számot, az olyan jó érzés volt, hogy majdnem sírtam J Egyáltalán nem szomorúságból, csak… nem is tudom… most olyan sok minden új történik velem és olyan gyorsan megy itt minden, hogy nincs is időm az otthoni dolgokon gondolkozni, meg is feledkezem róla, hogy hol vagyok, és ezért olyan hirtelen, váratlanul hasított belém az érzés mikor meghallottam a magyar dalt, hogy: „Jééé, nem is otthon vagyok, hanem valahol tök máshol… és milyen jó ezt hallani… megmelengeti a szívem és eszembe juttatja, hogy honnan jöttem és hogy oda fogok mindig haza menni.” („Ide születtem és ide temessenek el, Ide térek vissza, a szél bárhova fúj el. Tudom van sok szebb is, jobb is, több is, de nem nekem, Süthet rám bárhol jobban a nap, akkor is nálad a szívem.”) Na elég a nyálból, de nem tudtam másképp elmondani, és akartam, hogy tudjátok, hogy ilyen is van :D
Amúgy imádom, akikkel együtt dolgozok. (Úgy van, hogy egy bárban mindig kell lennie egy bartendernek vagy assistant bartendernek meg egy servernek, de van hogy ott van egy bartender, egy assistant bartender, meg több server is.) A mostani bartenderem írtó menő csávó, igazi báros, amilyeneket a filmekben lehet látni, ha van egy kis ideje, polírozza a poharakat egy ronggyal :D De nagyon ügyes, vicces és tekintélyt parancsoló. Szeretek vele dolgozni, mert ha „leszíd” is valamiért, akkor azt úgy csinálja, hogy kifekszem a röhögéstől. Az egyik assistant is nagyon nagy forma, tud egy csomó szupi kártyatrükköt és azzal szórakoztatja a vendégeket. Nem ilyen kis gagyi fél perces trükkökről van szó, hanem hosszúakról, amikbe bevonja a vendégeket is, és olyan látványosan csinálja, hogy leesik tőle mindenkinek az álla.
Egyik délelőtt kimentem a szigetre dolgozni az egyik bárba, ami a tengerparton van. Ott a napozóágyak között kell sétálgatnom, és felvenni a rendeléseket. Élveztem, mert mozoghattam sokat, nem kellett egy helyben állnom. Mondjuk nagyon meleg volt, és a naptól semmit sem láttam, de legközelebb viszek sapit meg napszemüveget. A meleget meg szeretem… jobb mint a hideg. És az egyik nőnek, akit kiszolgáltam a nagypapája magyar, szóval dumáltunk, és kaptam tőle 5 dollár jattot (nem tudom hogy kell lenyomni a dollár billentyűt a gépemen :D ). Ja meg visszafelé megint találkoztam a gitáros csávóval, épp gitározott és énekelt, én meg mutattam neki, hogy használtam az arcomra naptejet, és megint belemondta a mikrofonba, hogy: „Jó kislány” :D
Esténként mostanában felmegyek a crew bárba munka után (hajnal 1kor), mindig óriási party van ott. Minden nap más a dj, mert lehet jelentkezni, ha akarsz dj lenni, és akkor az a te estéd. Van fent nekünk két bárpult, egy dohányzó terasz, egy csendesebb helység, egy zajosabb, és nagyon zajos (ez a táncolós rész). Múltkor elkaptak a mexikóiak és megtanítottak, hogy kell szertartásosan tequilát inni, durva volt, mert egybe kell lehúzni, de itt akkora egy adag, hogy az nekem három nagy korty (húúúú, ahogy visszagondoltam erre a három nagy tequila kortyra, kirázott a hideg :D ), szóval megittunk párat, jó kis este volt J
Jajjj, a szülinapomra egész sok ajándékot kaptam a barátaimtól, még a kapitánytól is érkezett egy képeslap a számomra J Ebédnél meg Zolival dumáltam, aki a munkatársaival ült egyébként egy asztalnál (tök sokan voltak), és mondtam neki, hogy ma van a szülinapom, ő meg odafordult a többiekhez, és kiabálta, hogy: „Ma van a szülinapja!”, erre mindenki egyszerre kezdte el énekelni nekem a Happy Birthday-t, annnnnyira megható volt J Este meg egy üveg ausztrál bort kaptam az egyik ausztrál sráctól, meg is ittam ám egyből J Fent voltunk a 14. emeleten, ott van nekünk egy nyitott pihenő rész napágyakkal meg székekkel, lehet felvinni zenét, meg piát, bármit. Szóval tök jó volt. Meg tök jó itt lenni, imádok mindenkit J

| 1 megjegyzés
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)