Hol vagyok?
Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. február 13., hétfő 18:25
Ugye mondtam, hogy van a kabinunkban
egy pici fürdőszoba, wc-vel… Na egyik éjjel felkeltem, hogy kimenjek pisilni,
de annyira fáradt voltam, hogy azt se tudtam mi van… és ahelyett, hogy bementem
volna a fürdőszobába, kimentem a szobából… és elindultam a folyosón
valamerre... mezítláb, bugyiban, pólóban… aztán hirtelen felébredtem a kómából:
„ÚRISTEN, HOL VAGYOK? MIT CSINÁLOK ÉN ITT??”… gyorsan visszamentem a kabinhoz,
de persze a mágnes kártyát bent hagytam (hiszen minek vigyem magammal a wc-re)…
persze a szobatársam olyan mélyen aludt, hogy vagy negyed órát kopogtam, mire
felkelt, hogy beengedjen. Addig meg kint feszengtem az ajtó előtt, imádkoztam,
hogy ne jöjjön arra senki, meg gondolkoztam, hogy merre van a legközelebbi wc,
mert mindjárt bepisilek, de ahhoz elég messze kellett volna mennem bugyiban,
mezítláb, szóval inkább rátapadtam az ajtóra és azon keresztül szuggeráltam
Adrit, hogy keljen fel. Reggel persze nem emlékeztem semmire, csak miután
elmondta, hogy ez volt, meg hogy mikor beengedett, kérdezte, hogy: „ez most mi
volt?”, de én csak annyit mondtam, hogy wc-re kell mennem, elmentem wc-re,
aztán visszafeküdtem aludni :D Tök móóóókááááás, nem?
Tegnap volt egy nagy buli fent a
12-en (ez nyitott szint), az egyik olyan bárban, ami amúgy a vendégeké. Nem
tudom milyen alkalomból volt ez, de volt kaja, pia ingyen, dj, zene, tánc, egy
csomó ember… találkoztam még egy magyar sráccal, akiről eddig nem is hallottam.
Jajjj, amúgy vasárnap jött egy új Veronika from Hungary, én még nem találkoztam
vele, csak mindenki mondja nekem. És mivel ő is a beverage osztályon lesz, nem
lehet ugyanaz a neve, mint nekem, mert itt mindenkiből csak egy van J Szóval mivel én vagyok a régebbi,
választhattam, hogy akarok e más nevet a névtáblámra, vagy akkor neki lesz
másik. Kérhettem volna, hogy legyek Roni, de szerintem az furán hangzik egy
külföldinek… vagy a Veronika cseng egzotikusabban, szóval maradtam ennél,
főleg, hogy egy csomóan tudják már a nevem, nem akarom őket összezavarni.
Ugye mondtam, hogy hetente kétszer
jönnek új vendégek (vasárnap és csütörtökön), és ilyenkor tartanak nekik egy
próba riadót, hogy tudják, hogy merre kell menniük veszély esetén. 16
mentőcsónak van a hajón és 16 találkozóhely. Szóval ha valamilyen veszély
történik, megszólal a sziréna, mindenkinek vissza kell mennie a szobájába,
felvenni a mentőmellényét és irány a találkozóhely, onnan pedig a mentőcsónak.
Na, hogy minden simán menjen, a dolgozók közül van egy csomó forgalom irányító,
mindenkinek van egy saját helye a hajón, ha meghallják a szirénát, ők is
egyből, vissza a kabinba, fel a mentőmellényt, fel a rikító narancssárga
kukásmellényt és az ehhez passzoló rikító narancssárga baseball sapit, és irány
a saját helyükre, ahol az a feladatuk, hogy útba igazítsák a vendégeket,
elirányítsák őket a saját találkozóhelyükre (minden vendégnek a szobakártyáján
van egy betű, ez jelenti, hogy melyik helyre kell menniük). Szóval egyik nap le
kellett mennem a crew training room-ba, hogy kicseréljék a safety card-omat
(minden dolgozónak van egy kártyája, hogy hova kell mennie veszély esetén, és
mi a feladata… csak azoknak van feladatuk, akik forgalom irányítók). Várok,
várok, rám kerül a sor, mondom a nevemet, csávó elmegy, hogy hozza az új
kártyámat, jön visszafelé, kezében a kártya, meg valami kis rikító narancssárga
csomag :D Úgy elkezdtem röhögni, hogy nem tudtam abbahagyni! Mondtam: „Srácok,
két hete vagyok itt, még mindig nem tudom melyik a hajó eleje és hátulja, ti
pedig azt akarjátok, hogy veszély esetén én mentsem meg a népet?” Tényleg
fogalmam sem volt, miről szól ez az egész, úgyhogy vagy fél órát magyarázták
nekem a dolgot, én meg közben röhögtem, hogy: „Oké, ez vicces lesz”. Amúgy
vicces is volt! De azóta eltelt egy hét, már 3szor csináltam, és tök egyszerű
az egész csak elég unalmas minden héten kétszer. És akár szünetem van, akár
dolgozok, rohannom kell ha meghallom a szirénát, és egy órát ott állnom egyedül
egy folyosón. Na mindegy, nem panaszkodásképpen írtam, csak hogy tudjátok, hogy
ez is velem történt meg J Meg is lepődtem volna, ha nem pont nekem adnak valami plusz
melót a második hetemen J
Amúgy ezek az amerikai vendégek
elképesztőek, nagyon tudják élvezni az életet. Pl. itt van ez a Pirates Night…
a legkissebbektől a legnagyobbakig mindenki beöltözik kalóznak, festenek az
arcukra, szemfedőt meg kampókezet viselnek, kardoznak egymással, ordibálják a
folyosón, hogy: „Yoooo-hoooo”… De tényleg mindegyik… nagymamák, nagypapák,
szülők, gyerekek… Minden vendég nagyon fiatalos, közvetlen és barátságos,
imádnak a bárpultnál ülni és beszélgetni a bartenderrel meg egymással… Egyedül
is elmászkálnak mindenfelé (nem csak a családjukkal együtt), mert úton útfélen
szóba tudnak elegyedni valakivel. Szóval nagyon szimpatikusak nekem… olyan,
mintha mindig a mának élnének… maximálisan kiélveznek minden napot, nem
problémáznak mindenen, lazák, vidámak… Irigylem őket, otthon ilyet nem nagyon
látni… Példát vehetnénk róluk!
Nagy élvezettel olvastam a beszámolód, és a bugyis story hát filmbe illő! :-)
És az amerikaiak tényleg ilyenek, nagyon élveztem ezt a közvetlen vidámságot, a mi búskomor bezárkózottságunkkal szemben. Még hogy mi vagyunk vendégszerető nép... és fikázzuk az ő felszínességüket! Ezerszer cserélném azt a pozitív habitust, és lazaságot ezért a búval béleltségért néha!