Tapadókorongok
Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. június 20., szerda 5:33
Vera (aki ugye a szobatársam) egyik
pillanatról a másikra úgy döntött, hogy átmegy a Fantasyre. A magyarázat rövid
változata szerint ő igazából csak egy szerződést szeretett volna eltölteni itt,
ami amúgyis másfél hónap múlva lejár… mi pedig csak Nassauban meg Castaway
Cayen kötünk ki… viszont a Fantasy sok helyre megy, szóval Vera úgy határozott,
hogy kihasználja az alkalmat és megnézi azokat a szép kikötőket is az utolsó
másfél hónapjában. Végülis igaza van. Jól tette. Ha én is be akarnám fejezni a
hajós pályafutásomat és nem utálnék pakolni, akkor én is így tennék. De mostmár
megszoktam itt. Ismerek mindenkit, tudom hogy mennek a dolgok… kit kell hívni
ezért, hova kell menni azért, kit kell hívni, hogy hova kell menni amazért… J Meg amúgyis kb három hétbe telt míg
segítség nélkül eljutottam A-ból B-be. Még így is vannak felderítetlen részek,
homályos foltok… Mindig mondjuk is szegény vendégeknek akik el vannak tévedve,
hogy nyugi, 3-4 nap alatt ezt lehetetlen átlátni. Szóval Verával elmentünk
búcsúebédelni Nassauban egy nagyon menő görög étterembe. Én kértem egy gyros
tálat, Vera valami mást, és előételnek közösen egy tál grillezett polipot. Nem
is tudom mire számítottam… amikor kihozták a polipot még teljesen normálisan
nézett ki… ahogy egy tál grillezett akármilyen húsnak ki kell néznie… szép kis
darab husikák össze vissza egymás hegyén hátán. Fel is szúrtam az első
ínycsiklandozónak kinéző darabot a villámra, de ahogy kezdtem felemelni a
tányérról, hát kezdett kibogózódni a dolog, kezdett elvékonyodni a csáp,
kezdtek előbújni a tapadókorongok, míg végül a csáp elvált a tányértól, és így
a levegőben tartva, a villámról lógva tisztán kivehetővé vált, hogy ez bizony
az, aminek látszik: egy csáp. Majdnem leszédültem a székről, a sikítást
sikerült elfojtanom egy grimasszal, de a villát azért eldobtam a csáppal
együtt. Az első sokk után viszont elhatároztam, hogyha már itt van,
megkóstolom, szóval kerestem egy olyan csápdarabot, aminek nem vékonyodik el és
kunkorodik a vége, és megettem. Igazából semmi különös, mégcsak hal ízű sem,
kicsit rágós, de finom volt. Ígyhát megettem belőle a részemet, gondosan
ügyelve arra, hogy ne vegyek tudomást a tapadókorongokról. A gyros
természetesen isteni volt… szóval egy jót ettünk, jó drágán. De igazából
bennem, ha külföldön vagyok, sose tudatosul, hogy mi mennyibe kerül. Tudom,
hogy ez nem jó, de ami nem Forint, az nekem nem is tudom…. játékpénz. Szóval
mikor itt elmegyek vásárolni valahova, kicsit úgy érzem magam mint Julia
Roberts a Pretty Woman-ben, mikor elmegy vásárolni… ezt is, ezt is, ezt is, ezt
is… miért ne? Aztán még elmentünk a Kalóz Múzeumba, ez egy kis múzeum itt
Nassauban, ami bemutatja, hogyan éltek-haltak a kalózok. Összefoglalom nektek röviden
és tömören egy mondatba… nehogymár ezért kelljen idáig eljönnötök. Szóval: ,,Pirates:
However drank heavily. It was a short life but a merry one.”
Meghosszabbítottam a szerződésemet
két héttel, úgyhogy július 27-én megyek haza. Otthon aztán egy hét pihi, nyugi,
relaxálás, aztán jöhet amire egész évben várok, a Sziget! A maradék időben
pedig újból pihi. Nagyon sok pihire lesz szükségem, mert most úgy érzem a
végkimerültség szélén állok. Nem a munka miatt, mert az nem olyan nehéz, de 6
és fél hónap, egyetlen szabadnap nélkül, és minden nap 11-12 óra meló… A baj
az, hogy 24 óra túl kevés mindenre, ezért az alvásra nem sok marad. Igazából
nincs semmi, amit le tudnék csökkenteni, mert ugye dolgozni kell… enni kell… ki
kell takarítanod a szobádat legalább egy héten egyszer, mert a tisztaságot azt
nagyon nagyon komolyan veszik, minden héten van kabin ellenőrzés. A ruhádat ki
kell mosnod, amit oké most azt mondod, hogy berakod a gépbe és az kimossa, de
el kell menni a mosodáig, ha nincs szabad gép, akkor várni, berakod a cuccodat,
visszajössz egy óra múlva, ugyanígy ha nincs szabad szárítógép, akkor vársz,
átrakod a ruhádat a szárítóba, visszajössz egy óra múlva, felfedezed, hogy
elfelejtetted megnyomni a start gombot, tehát a szárítás nem indult el, oké
most megnyomod, megint visszajössz egy óra múlva, de valaki véletlenül kikapcsolta
a szárítót ezért még mindig minden vizes, szóval megint csak visszajössz egy
óra múlva… blablabla… Ezenkívül ott vannak a kosztümök… a koszosat el kell
vinni ledobni (azt nem mi mossuk), a tisztáért sorba kell állni „egy órát”. Meg
még ide mész elintézni ezt, oda mész elintézni azt, fürdesz, hajat mosol,
tisztálkodsz, persze nem akkor amikor van időd rá, hanem amikor van időd rá, és
a szobatársadat nem zavarod vele. És akkor még a szórakozásról nem is
beszéltem, arról hogy elmenj a crew bárba, vagy csak megállj a folyosón dumálni
valakivel egy kicsit. Egy szó mint száz, kénytelen vagyok napi 5-6 óra alvással
beérni (úgy hogy nem is megyek a crew bárba!!), ami egy darabig oké volt, az
első három-négy hónapban meg sem kottyant, de mostmár kimerültem, fáradt
vagyok. Éppen ezért úgy döntöttem, mivel ez lesz az első úgymond „sok pénz”
amit megkeresek, és ez lesz az első igazán nagyon jól megérdemelt szabadságom,
ezt megünneplem, és nem fogom sajnálni a pénzt, elverem az egészet, ha úgy alakul.
Anya, Apa! Készüljetek, hogy nagy
lábon fogunk élni J
Cicuskam! Keszulunk,de tapadokorongok nem kerunk :)