Apró örömök az életben
Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. március 16., péntek 18:22
Ugye mondtam már, hogy itt milyen
kedvesek az emberek, és hogy egy csomó meglepetés ér. Most elmesélek egy párat…
Egyik nap megismerkedtem a bárban egy
indiai sráccal, aki szakács, beszélgettünk mindenféléről, meg hogy nekem
hiányzik az otthoni koszt, és hogy nagyon szeretem a kocsonyát. Nem kellett
sokat ecsetelnem neki, hogy mit hogyan kell csinálni, értette miről van szó. Amikor
mondtam neki, hogy milyen nehéz elkészíteni, ki is kérte magának, hogy: „Nade
én szakács vagyok”. Másnap délután váratlanul felhív a mobilomon, hogy mikor
van szünetem, mert csinált nekem kocsonyát, és oda akarja adni O.o Hát nem
édes??? Aztán 6-kor találkoztunk a crew mess-ben, mondta hogy rohannia kell, de
a kezembe nyomott egy tál kocsonyát és 3 szelet kis fokhagymás pirítóst. És
amúgy nagyon jól sikerült a kocsonyája, csak nekem kicsit fűszeres volt, de hát
az indiaiak mindent nagyon fűszeresen esznek. Nade a lényeg, hogy ez menyire
kedves dolog már. Munkája közben, én nem is tudom hogyan, csinál egy kis tál
kocsonyát, majd berakja a hűtőbe és várja az alkalmat, hogy odaadhassa, aztán
rohan tovább dolgozni, csak telefonon érdeklődött, hogy hogy ízlett J
Aztán egyik nap a szigeten dolgoztam,
ahol szintén van nekünk crew mess-ünk (hogyha kint dolgozol, ne kelljen
visszamásznod a hajóra enni, aztán megint vissza a szigetre dolgozni), alig
vártam az ebédszünetemet, mert majd éhen haltam már, és mikor végre
odajutottam, már minden el volt pakolva, az orrom előtt zárták be a „boltot”.
Én meg kétségbeesésembe, magyarul, fennhangon, hogy „Ezt nem hiszem el!” (csak
kicsit cifrábban). Erre egy magyar hang a pult mögül (addig nem találkoztam a
sráccal, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az Ég küldte le hozzám akkor) „Szia.
Éhes vagy?”, én meg „Szia. Naná”, erre elment és hozott nekem az étteremből
(mert hogy ő ott dolgozik) egy incsi-fincsi frissen grillezett hamburgert meg
sütikét. Teljesen oda voltam meg vissza J
Itt a hajón elvileg iható a csapvíz,
gyakorlatilag senki sem issza, mindenki kis üveges Eviant iszik, csak azt lehet
kapni, mint sima vizet. Egy csomó server nagy üzletet csinál belőle, hogy az
első nap mikor jönnek az új vendégek, ajánlgatnak mindenkinek „víz csomagokat”,
főleg azt, „Ha veszel egy 24-es csomagot, abból 4 ingyen van, és fölszállítjuk
a szobádba, neked meg se kell mozdulnod”. A vendég kifizeti neked, a csekken
ott van a szobaszáma, neked valamikor a délután folyamán ki kell szállítanod a
szobába a vizet, és máris kerestél 6 dollárt. Szóval elég jó üzlet, ha ráállsz
a vizekre. Én eddig ezt még sose csináltam, mert itt senki semmit nem mond el
az újaknak, csak úgy véletlenül derülnek ki ilyen dolgok. Persze halottam róla,
hogy van ilyen, de el nem tudtam képzelni, hogy most én honnan szerzek egy
karton vizet, meg hogy jutok be a vendég szobájába, meg mi van? És túl korainak
éreztem kideríteni ezt a dolgot, van elég új dolog így is… de hát
rákényszerültem, mert egy vendég megtalált ezzel, hogy ő hallott erről és hogy
is van ez, mert őt lehet, hogy érdekelné. Én meg játszottam a hülyét, mert
tökre nem volt időm éppen akkor ezzel foglalkozni, de végül akaratom ellenére
sikerült eladnom egy karton vizet. Szuper! Most már csak meg kell kérdeznem 20 embert,
hogy most hogyan is kezdjek ehhez hozzá, mire 1 értelmesen tud válaszolni, vagy
20 válaszból össze kell raknom 1 jó megoldást, és máris szállíthatom az árut.
(Bocsi, hogy ilyen gúnyos vagyok, de tényleg ez van. Na nem mintha nem minden
új helyen ugyanez lenne, mert minden új helyen 20an mondanak 20 félét, ha
egyáltalán válaszolnak valami értelmeset.) Szóval egy pár sikertelen
próbálkozás után végre valaki megmutatta, hogy honnan is kell felkapnom egy
karton vizet, amit előre meg kellett volna rendelnem (na ezt most tényleg
honnan kellett volna tudnom?), de most már mindegy, azért kapjak fel egyet, és
menjek a beverage office-ba kérni egy master key-t (ami minden szobát nyit),
aztán keressem meg a kabint és rakjam be a vizet. Oké, beverage office üres, mikor
végre találok valakit, aki tudna adni master key-t, közli, hogy nincs több,
menjek fel a vendég szobájának a folyosójára, ott biztos találok egy csomó
takarítót, és azok majd kinyitják nekem a szobát. Na és innét jön a kedves fele
a történetnek… Szóval mivel nagyon sok barátom van mindenhonnan, és mindenkivel
kedves vagyok, ezek a dolgok meg is térülnek itt (az egyik takarító pajtim
mondta is, hogy én más vagyok mint a többi lány, mert simán elmegyek velük is
inni valamit vagy csak dumálni, nem csak a fehér ruhásokkal… a fehér ruhások a
magasabb pozícióban lévők). Szóval amint beléptem a vendégszobák végtelenül
hosszú folyosójára, tényleg ott volt egy pár takarító, egyből belebotlottam egy
pajtiba, akivel kb. két nappal azelőtt ismerkedtem meg, kikapta a kezemből a
dobozt, és egyből jött velem segíteni, megtalálni a szobát. Aztán mikor
odaértünk, mondtam, hogy nyissa ki, mondta, hogy ez nem az ő területe, ő csak el
akart kísérni, de máris hívja azt, akihez ez a szoba tartozik. És így is lett.
Aztán még megtömték a zsebem egy kis csokival, amit a vendégek párnájára
szoktak rakni, és már mehettem is. Szóval végülis kiderült, hogy megy ez a
vizes dolog, és hogy nem is olyan bonyolult, ha vannak az embernek kapcsolatai
:D
Akkor a crew mess-ben
összeismerkedtem egy thai sráccal, és ha együtt kajáltunk mindig csinált nekem
banános szendvicset, csak úgy szó nélkül. Most hazament nyaralni, de én úgy
megszerettem a banános sajtos pirítóst kakaó porral, hogy azóta is sokszor
csinálok magamnak. Persze nem olyan finom, mint az eredeti (mert ő
összepépesítette a banánt összekeverte a kakaóval és berakta a mikróba
melegedni, és ezt a masszát kente a sajtos pirítósra), de megteszi J
A legjobb barátom indiai, ő sokszor
meglep ezzel-azzal, főleg kv-val, mert olyan beosztásban van, hogy vehet inni a
bárokban, aztán tudja, hogy én nem iszok ilyen szar amerikai lötyit, ezért szokott
nekem hozni rendes kávét, meg bevisz néha a színfalak mögé megmutatni hogy mi
hogy működik, mert ő technikus, ő csinálja pl. a tűzijátékot a pirate’s
party-kon.
Jaj egy másik pajtim meg gépész (vele
együtt jöttünk, ő volt az első ember, akivel találkoztam még a reptéren),
egyszer pont az „irodája” előtt találkoztunk a folyosón, mondta, hogy: „Ezer
éve nem láttalak, gyere nézd meg hol dolgozom!”, bementem vele egy ilyen óriási
szobába, ahol ezer monitor meg gomb volt, bemutatott a kollégáinak és
elmesélték, hogy ez a hajó szíve, minden innen működik, és megmutogatták mit,
hogy kell csinálni, meg mondták, hogy látogassam meg őket bármikor J
De azért az a legjobb, mikor bemegyek
a crew bárba, kígyózó sor áll a pultnál, nekem meg egyből, szó nélkül, soron
kívül odanyújtja a bartender a szokásos Long Island-emet J
Megjegyzés küldése