Mindenféle
Bejegyezte: Willy Wonka , 2013. január 11., péntek 22:00
Elért
minket a karácsonyi hangulat. Minden gyönyörűen fel van díszítve
a hajón, óriási karácsonyfa áll az Átriumban, karácsonyi zenék
szólnak mindenütt, karácsonyi specialitások kaphatóak a bárokban
és mindenféle karácsonyi programjaink vannak. Még Castaway Cayen
is van egy kb 4 emelet magas karácsonyfánk, meg szán, meg
„hóember”... minden ami kell... még szállingózó havat is
imitálunk buborékfújással. Ja és van egy életnagyságú
mézeskalács házunk, ami igazi mézeskalácsból van. Tudom, mert
olyan szerencsés vagyok, hogy amikor az ilyen szuper jó dolgok
készülnek a cukrász helységben, mindig valahogy arra visz az
utam. És olyankor csak ámulok és bámulok, hogy az ott dolgozók
miket készítenek, mindig mondom is nekik, hogy én eltévesztettem
az irányt, és inkább itt akarok dolgozni velük, a bár helyett :)
Húsvétkor is pont arra jártam, mikor egy 2 méter magas csokitojás
kastélyt készítettek, meg most Haloweenkor is mikor életnagyságú
kriptát, benne csontvázzal, ami éppen mászott kifelé....
Elképesztő... én mondom, elképesztő!
Amúgy
a Haloween nagyon nagyon jó volt. A vendégek ezt is irtó komolyan
vették, mint minden mulatságot, és szinte egytől egyig mindenki
hozott otthonról kosztümöt és be voltak öltözve és úgy
járkáltak mindenfelé a hajón egész nap. Nekünk dolgozóknak is
volt egy nagy Haloween partynk, be lehetett öltözni, vagy nem, vagy
amit akarsz.... Abban az időben pont volt két nagyon kedves
vendégem, két néni, akik minden nap meglátogattak és egy csomót
beszélgettünk, és ők kérdezték is aznap, hogy mit fogok viselni
a partyn, én meg mondtam, hogy nálunk ez nem szokás otthon, és
nem is számítottam rá, ezért nem volt alkalmam készülni
semmivel, úgyhogy nem öltözök be semminek. Na és ebből is
látszik, hogy nekik mennyire fontos a Haloween, szerintem annyira
megsajnáltak, hogy nincs kosztümöm, hogy elbúcsúztak aznapra, és
titokban elmentek nekem vásárolni kosztümöt és később
visszajöttek a báromba és megleptek az ajándékukkal :) Hát nem
tök édesek??? Szóval olyan jóba lettünk, hogy mikor
elbúcsúztunk, mondták, hogy most már családtag vagyok náluk, és
bármire szükségem van, csak üzenjek nekik és ők máris küldenek
nekem csomagot, vagy akár idejönnek a kikötőbe mikor itt van a
hajó és odaadják, ami csak kell :)
Olyan
jó ilyen emberekkel találkozni. Rengeteg jó tapasztalatom van a
vendégekkel. Vannak ilyen „komolyabb” sztorik, de van olyan is
amikor csak 2-3 percet beszélek valakivel, de az olyan jól sikerül,
hogy feldobja az egész napomat. Múltkor pl az történt, hogy volt
egy vendégem, aki kért tőlem egy Bacardit szódával és egy korty
kólával, és mondta, hogy ezt úgy hívják, hogy Hudson (Nem
tudom, hol hívják úgy, vagy ki hívja úgy rajta kívül, de oké.
Hudson...). Onnantól kezdve minden nap, mikor jött, kérdezte, hogy
,,Na, Miss Veronika, emlékszel még, hogyan kell készíteni a
Hudson-t?”. És akkor én mindig adtam neki a szokásos Hudson-ját.
Szóval ez úgy megmaradt a fejemben, hogy kb egy hét múlva odajött
hozzám egy pasi, és kért tőlem egy Bacardit szódával és egy
korty kólával... Én meg egyből rávágtam, hogy ,,Egy Hudson-t,
Sir?”. A pasinak kiguvadtak a szemei a meglepetéstől, és úgy
kérdezte, hogy ezt meg honnan tudom. Én meg mondtam, hogy miért,
nem Hudson-nak hívják? De de de, de ezt én honnan tudom???? Ezt
senki nem tudja. Ez az ő családi koktéljuk. És megmutatta a
szobakártyáját, amin ugye rajta van a neve.... és tényleg, az
volt a vezetékneve, hogy Hudson :D Aztán visszament a családjához
és látom, hogy nagy lelkesen magyaráz nekik, azok meg nyújtogatják
a nyakukat felém, hogy lássák, ki ez a titokzatos személy, aki
kiszimatolta az ősi családi receptjüket. Először nem is hitték
el, azt hitték, hogy a pasi csak ugratja őket, az meg magából
kikelve: ,,Nem viccelek, komolyan mondom!! Tudta! Tudta! Ő mondta,
hogy akkor egy Hudson-t?” És akkor én is megerősítettem a
sztorit, hogy így történt, igen, én vagyok a titokzatos Hudson
szakértő. Na ezek után mindegyik kért tőlem egy Hudsont,
megszorongatták a kezemet, vállon veregettek, hogy milyen remek
munkát végzek, és üdvözöltek a családjukban :)
Amúgy
ez a kis vicces sztori a Concierge Lounge-ban történt, ahol két
hetet voltam és nagyon élveztem, mert ez picit más mint az összes
többi bár. Szóval a 11. és 12. emeleten lévő kabinok Concierge
kabinok... nagyobbak, szebbek és drágábbak, mint egy átlagos
kabin. Ide jönnek azok a vendégek, akik sok sok pénzt fizetnek
azért, hogy még különlegesebb ellátásban részesüljenek, így
lesznek ők a Concierge vendégek. Nekik van itt ez a közös hall,
ahol mindig van kaja-pia, itt van a Concierge csapat, akik teljesítik
minden óhajukat-sóhajukat, és itt vagyok én, aki készítem és
felszolgálom az alkoholos italokat. Ez nem egy rendes nagy bár ezer
-féle alkohollal meg mindennel felszerelve, csak egy pici bárpult a
hall közepén, egyszerű kevert italokkal. Kevés vendég van, de ők
ugye minden nap betérnek ide legalább egyszer, és én vagyok itt
nekik mindig, szóval az egész nagyon meghitt, családias,
személyre szabott. Ezek a Concierge vendégek általában nem
gazdagabbak vagy előkelőbbek a többi vendégnél, csak valamiért
előnyben részesítik ezt a fajta ellátást, és úgy gondolják,
hogy megéri érte többet fizetni. De ha már itt vannak, akkor
azért eljátszák ezt a „nagyon előkelő vagyok” szerepet, úgyhogy mindig extra kedvesen bántak velem, türelmesek voltak, olyan
szépen, nyugodtan, halkan beszéltek, és Miss Veronikának
szólítottak, amit imádtam. Nem mintha a többi vendég durva lenne
vagy udvariatlan, de ezek nagyon ott voltak a toppon. Nameg az
egyenruha... fekete nadrág, fehér ing, fekete nyakkendő és fekete
mellény.... szóval elég jól néz ki. És akkor itt jön a képbe,
hogy még mindig igen jól tartom magam, és simán elhiszi rólam
mindenki, hogy 17 éves vagyok, szóval extra cukin néztem ki, mikor
ilyen elegánsban adtam elő, és akkor még néha meg is kellett
kérnem egy-egy vendéget, hogy segítsenek már a magasabb polcról
levenni valamit, mert én nem érem el, akkor aztán igazán
elolvadtak :D
Amúgy
tényleg még mindig téma ez a hogy kerülök én ide ilyen
fiatalon? Korengedmény vagy mi? Meg hogy mekkora a lábam, hol lehet
ilyen cuki cipőt venni? :D
Ami
viszont kezd kicsit elszomorítani, hogy egy csomóan kérdezik, hogy
mi baja a bőrömnek, miért vannak rajta ilyen pöttyök. Én meg,
hogy azok szeplők. Tök normálisak. És ráadásul szépek. Ők meg
meg vannak lepődve, furcsának tartják. Oké igazából nem vagyok
letörve, mert egész életemben csak azt hallottam, hogy milyen
szépek a szeplőim, aztán meg, hogy milyen szexik a szeplőim, úgyhogy pár hülye nem fogja elvenni a kedvemet, de azért NA, ÁLLJON MÁR
MEG A MENET!!
Még
búcsúzóul egy sztori... A Pinkben, a pezsgő bárban dolgoztam, és
azt már biztos mondtam, hogy ez tényleg nagyon szép és különleges
hely. Tele van mindenféle megragadó dologgal, amiket a vendégek
meg akarnak fogni, le akarnak fényképezni, haza akarják őket
vinni, stb... És tényleg egy csomószor megkérdezik, hogy ezt-azt
meg lehet-e venni, én meg ilyenkor szoktam nekik viccesen mondani,
hogy hát sajnos nem lehet őket megvenni, de mikor távoznak, akkor
én majd becsukom a szemem egy percre, ők meg vihetnek amit
akarnak.... „én nem láttam semmit” :) Ezen mindig jót
nevetnek, senki sem szokta komolyan venni... Nade egyszer csak jött
ez a néni, volt vagy 100 éves, és teljesen odavolt a menüért
(gondolhatjátok, hogy ez nem csak egy sima menü, hanem nagy,
rózsaszín, kemény fedeles, kinyitható, a híres elefánttal rajta,
meg versikével benne, szóval nagyon extra). És akkor kérdezte
tőlem, hogy ezt meg lehet-e venni, én meg mondtam neki, hogy sajnos
nem. Nagyon le volt törve szegény, úgyhogy elsütöttem neki a jól
bevált viccemet, ő meg a nyakamba ugrott, hogy köszöni szépen,
és széppé tettem a napját, és mennyire boldog, és rögtön el
is újságolta a családjának, akik elismerően bólogattak felém,
hogy mennyire rendes vagyok. Ó-ó, na most ebből hogy mászok ki?
Sehogy. Ha egy ilyen idős nénivel közlöm a rossz hírt, még a
végén miattam kap szívrohamot. Szóval csendben maradtam, és
imádkoztam, hogy senki ne lássa meg őt távozni a menüvel a hóna
alatt, mert akkor egyből lekapcsolják, ő meg rámveri a balhét,
és akkor mindenkinek csak baja lesz belőle. Én magyarázkodhatok,
ő szívrohamot kap, a család velem fizetteti ki a temetést,
óóójajjjj. Nade szerencsére ő olyan magabiztosan vonult ki a
bárból, kezében az új kedvencével, hogy senkinek nem tűnt fel a
dolog. Úgyhogy megúsztam. De azóta sose sütöm el ezt a poént :)
Megjegyzés küldése