Chocolate Factory

Nincs időm aludni

Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. január 31., kedd 6:58

Húúú, tök sok minden történt az elmúlt pár napban. Először is elkezdtem melózni. Ugye mondtam már, hogy itt sok bár van, és forgó rendszerben dolgozunk. Már négy napja a Vista Café-ban vagyok, de nagyon unalmas. Ezek az emberek nem szeretik a normális kávét, csak azt a víz ízű lötyit (regular coffee), amit ingyen ihatnak bármikor a 11. emeleten (ott van egy nagy önkiszolgáló étterem, ahol van kóla automata, meg „kávé”, meg minden). Szóval ide nem nagyon térnek be, ezért egész nap alig van mit csinálni. Csak állok egyik helyről a másikra, meg néha azért van mit csinálni. Viszont ezek az emberek imádnak beszélgetni, ami nekem ugye tök szokatlan, mert otthon mindig sietnek az emberek vagy nem akarnak idegenekkel beszélgetni. Itt meg… teljesen az ellentéte. De nekem egyszerűen nem megy, hogy csak úgy elkezdjem mesélni az életem történetét, vagy hogy mit csináltam tegnap este. Pedig itt ez kell, úgyhogy ebbe bele kell jönnöm. Az viszont elég idegesítő, hogy itt senki nem ért a kávéhoz… olyan dolgokat csinálnak, hogy a hajam égnek áll (de ezt csak a Costás pajtijaim érthetik :D) Egy ember van itt, aki ért a kávéhoz, „a hajó legjobb baristája” (hát higgyétek el, hogy az én vagyok :D csak nem csillogtathatom meg a tudásom, mert én a pulton kívül dolgozok). Na szóval ez a csávó tényleg ügyes, de semmi extra, csak tud rozettát meg szívet önteni… Első nap vele voltam, mondtam, hogy otthon baristaként dolgoztam, mondta, hogy akkor csináljak egy cappucinot, megcsináltam tökéletesre, nagyon örült neki, megmutatta hogy kell rozettát önteni, második próbálkozásra azt is tökéletesre megcsináltam (azt én otthon sose csináltam még), ennek is nagyon örült, de mondta, hogy ezt ne mutogassam senkinek, mert akkor rabszolgája leszek ennek a helynek és nem nagyon fognak átrakni máshova, ami nagyon rossz lenne, mert mint mondtam ide nem nagyon jönnek az emberek… tehát nem lehet pénzt keresni… szóval senki sem szeret itt dolgozni. Ja amúgy még az idegesítő nagyon (de ez azt hiszem minden új helyen így van), hogy az egyik ember azt mondja, hogy így csináljam, a másik meg: „Ezt meg kitől láttad? Ne így csináld, hanem úgy.” Na mindegy, azt csiripelték a verebek, hogy holnap megyek máshova, szóval szupi.

Van itt egy bartender csaj, meg egy wine team-es fiú, akik pénteken összeházasodnak Nassauban, és vasárnap este tartottunk a csajnak lánybúcsút. Az egyik vezetőnk elintézte, hogy a spa-ba legyünk, hozatott fel bort, sört, pezsgőt, volt zene, meg feldíszítettünk a helyiséget. Tök jó volt egy ilyen luxus spa-ban lenni, ültünk a forró jakuzziban, ami nem is belül van, hanem a 11. emeleten egy teraszon, szóval képzelhetitek milyen hangulatos volt. Ja és mindezt természetesen éjszaka a holdfényben (éjfélkor kezdődött a buli). (Másnap 7-kor kelés, szóval nem tudtam sokat aludni.) Csak az volt a rossz az egészben, hogy alig ismertem a többieket, egy csomót közülük (pl. a menyasszonyt) még nem is láttam azelőtt, szóval kicsit furán éreztem magam. De legalább voltam a spa-ban J Mert ugye oda mi nem mehetünk amúgy. Írtó szép, van egy csomó féle szauna, fűtött pihenőágyak, meg minden ami kell.

Amúgy úgy van az útvonal, hogy Port Canaveral – Nassau – Castaway Cay – Port Canaveral – Nassau – Castaway Cay – See Day – Port Canaveral… aztán kezdődik elölről. Szóval egy hét alatt van egy három és egy négy napos utunk. Mindig délután indulunk, egész este utazunk, kora reggel pedig kikötünk. See Day pedig azt jelenti, hogy egész nap az óceán „közepén” állunk. A vendégek vasárnaptól csütörtökig vannak, aztán csütörtöktől vasárnapig pedig újak, és így tovább.

Kedden ugye Casaway Cay-en voltunk, ilyenkor kiürül a hajó, minden vendég kimegy a szigetre. Szóval borzalmas volt a kávézóban. Ketten álltunk és nem csináltunk semmit. Aztán jött az egyik főnökünk, és tök jó fej volt, mondta, hogy menjek ki a szigetre, úgysincs idebent semmi, ez az első hetem, élvezzem még egy kicsit a szabadságot J És amúgy is hatalmas Barbecue Party lesz nekünk dolgozóknak a Crew Beach-en. Szóval kimentem és tényleg nagy buli volt… a büfé mellett fel volt állítva egy csomó asztal, roskadásig telepakolva jobbnál jobb kajákkal, volt egy pici bár, és élő zene J Szóval végre ettem valami jót. Teljesen kivagyok már a haltól. Tényleg csak az van, vagy valami furcsa másfajta hús. És a többiek mondták, h szokjam meg, mert végig ez lesz. Amúgy nem értem miért. Na mindegy, lényeg hogy tök jó volt a Crew Beach-en, ettem, ittam, fagyiztam, pihiztem, találkoztam a többiekkel… És mikor mentem visszafele a hajóra, elmentem a gitáros csávó mellett, aki éppen játszott a közönségnek, de mikor meglátott, rám nézett, és belemondta a mikrofonba, hogy reméli most használtam napkrémet :D Aztán folytatta a játékot, tök vicces volt!

Vasárnap jött egy új magyar srác, vele szoktam dumálni, ha összefutunk. Egy hét múlva jön a barátnője is, méghozzá beverage servernek, szóval végre valaki, akivel magyarul tudok majd beszélni, meg együtt dolgozni, és még ráadásul lány is. Mert van itt egy fiú beverage server, aki Romániából jött, tud magyarul, de olyan furán beszél, hogy egyszerűen nem értem. Tökéletesen tud magyarul, de olyan fura stílusa van és olyan gyorsan beszél, hogy általában nem tudom mire akar kilyukadni :D

Hétfő este speciális nap volt, mert mondtam, hogy mindig délután indulunk el a kikötőkből, de most hajnali 2-ig maradtuk, ilyenkor a dolgozók kimennek bulizni, meg egy jót enni. Szóval én is kimentem meló után egy pár fotóssal, akiket kb. aznap ismertem meg. Vagyis úgy van, hogy az ő helyük ott van a Vista Café mellett, így egész nap láttuk egymást, és az egyikük mondta, hogy mennek ki este, menjek velük. A kikötőtől kb. öt percre van két bár is, mindenki ezekbe megy bulizni. Mi egy pici étterembe mentünk, aztán csak üldögéltünk a parton és dumáltunk. Tök jó volt, láttam egy nagy ráját is, meg egy hullócsillagot.

Kedden este pedig volt a fotósoknak egy közös vacsijuk az egyik étteremben (ők elég kevesen vannak, meg meló után mindig egyszerre  mennek a laborba előhívni a képeket meg albumokat csinálni, úgyhogy talán ők a legösszetartóbb társaság, és havonta egyszer tartanak egy ilyen kis összejövetelt), és mindenki hozhatott egy vendéget, úgyhogy én is mentem valakinek a vendégeként J Na ez is eltartott vagy hajnali 4-ig… (Másnap persze 7-kor kelés.) Amúgy a fotósok vezetője indiai, de Magyarországon él, méghozzá Angyalföldön, és elég közel hozzám. Szóval ez így kicsit összeköt minket, nagyon kedves velem, és mindig úgy köszön, hogy: „Szia Szia Veronika” J

Szerda este szintén kb. hajnali 4-kor feküdtem le, mert kint voltunk dumálni a 4.-en (ez az az emelet, ami már nem a hajó alja, és itt körbe lehet menni egy kinti részen, vannak itt napozóágyak, meg ugye a fej fölött lógnak a mentőcsónakok), néztük, ahogy közeledünk a parthoz, és egyszer csak jött egy nagy motorcsónak (vagy kis hajó J ) és egyre közelebb merészkedett hozzánk, a végén már csak fél méter választott el minket egymástól, félelmetes volt az a pici csónak az óriási hajó mellett, és akkor a csónakban lévő egyik ember, kiállt a csónak szélére, és átugrott a hajóra :D Tök meglepődtünk, hogy mi ez, aztán másnap kiderült, hogy a kapitány nem vezetheti be a kikötőbe a hajót, hanem egy erre specializálódott embernek kell ezt megcsinálnia, szóval ezért pattant fel az az ember J

1 Response to "Nincs időm aludni"

Felfedező Says:

Roni! Kend be magad mindig napkrémmel, és írj még több ilyen bejegyzést, mert sokat mosolygok rajtuk! Icit még mindig fura, hogy nem hívhatlak csak fel, hogy ugorjunk össze egy üveg borra vagy traccspartizni vagy ilyesmi. Pedig lenne miről ;)

2012. február 3. 19:33