Welcome on board 2.
Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. január 22., vasárnap 3:45
Ma reggel leszálltak a régi vendégek
és jöttek az újak, szóval Port Canaveral-ban voltunk. Mivel hajnalban kellett
kelnünk (mert ma kaptuk meg a papírjainkat, hogy legálisan vagyunk az
országban, vagy valami ilyesmi), és délelőtt nem volt dolgunk, ezért
kiszálltunk két pajtimmal és elmentünk vásárolni, meg én neteztem… Mert itt a
hajón nagyon drága és nagyon lassú a net, és akartam feltölteni képeket, de az
kint is nagyon lassan ment, úgyhogy nem tudom mi lesz, de majd kitalálok valamit!
Na szóval… ez a hajó óriási. Van a
gyönyörű szép vendégrész, de mindenhol ott vannak a „titkos” helységek, nekünk
dolgozóknak (külön folyosók, lépcsők, liftek, ebédlő, bár, mosókonyha, játék
szoba, és még egy csomó minden… teljesen el van különítve a vendég és a dolgozó
rész, sehol sincs átfedés… nagyon ki van ez találva). Első két nap, olyan volt,
mint egy labirintus, sose találtam el sehova egyedül. A szobámtól az ebédlő kb.
5 percre van, ha sietek… ami azért elég hosszú út, ha belegondolunk, hogy felmegyek
kajálni, de valamit lent felejtettem a szobámban és vissza kell mennem érte,
aztán megint vissza az ebédlőbe. De szerencsére (és nagy meglepetésemre) itt
mindenki írtó kedves és segítőkész, így az első napokban mindig valaki
elkalauzolt oda, ahova épp menni akartam. Nem csak elmondta, hogy merre menjek,
hanem rendesen jött velem. Ez itt ilyen szokás. Meg akármikor megyek a
folyosón, mindenki köszön, mosolyog, megkérdezik hogy vagyok, valaki hosszabban
is elbeszélget, szóval tök jó a légkör. Csak azt sajnálom, hogy nincsenek
magyarok. Rajtam kívül csak a Kriszti van itt (ő az a nagyon kedves ismerősöm),
de ő magasabb beosztásban van, és amúgy is megy haza szabadságra két nap múlva,
és még van két srác, ők éttermesek, 33 és 36 évesek, de mivel nem egy
„osztályon” dolgozunk, ezért nem nagyon futunk össze. Ők amúgy szobatársak, és
egy osztályon dolgoznak, de mondták, hogy szinte ők is csak este találkoznak a
kabinjukban. De azért nagyon aranyosak voltak, mondták, hogy bármi bajom van,
vagy kell valami, hívjam őket, vagy ha dumálni akarok, menjek át kicsit
hozzájuk, vagy ha meg kell verni valakit, szóljak J Szóval „kicsit” egyedül vagyok. A
többieknek jó, mert tök sok emberrel jöttek közös országból, tudnak a saját
nyelvükön beszélni egymással, hülyéskedni, beszélni az otthonukról, meg így alapból
jobban elvannak egymással, mint másokkal. Szóval az ebédlőbe is általában
egymással ülnek le, meg ha találkoznak a folyosón, akkor megörülnek egymásnak
és dumálnak. Nekem ilyen nincs L Meg ha nem értek valamit, mert ugye angolul van,
akkor nem tudom megkérdezni senkitől, hogy: ,,Most mit mondott? Mi van?” Mert
csak ugyanazt hallanám.
A csapatomban 4 fiú van (egy
Jamaicából, egy Hondurasból, egy Indonéziából, egy pedig Szerbiából), velük
vagyok a legtöbbször… főleg a Jamaicaivan :D Vele egyből megtaláltuk a közös
hangot, mert ugye ugyanazt a zenét hallgatjuk, meg egy csomót mesél nekem/nekünk
a hazájáról én meg csak tátott szájjal hallgatom, csak az a baj, hogy írtó
nehezen értem amit mond. Amennyire imádom a jamaicai akcentust, annyira nehezen
értem :D A hondurasi fiú is nagyon kedves, neki van felesége meg egy négy
hónapos kislánya otthon (de szerintem nem sokkal idősebb nálam, egy másik hajón
találkozott a feleségével két éve, és egy éve házasok, a felesége most otthon
van a kicsivel, de majd valószínűleg ő is jön ide dolgozni), az indonéziai srác
is aranyos, nagyon jó biliárdozik, úgyhogy tegnap vele játszottam egy csomót,
megtanított pár profi mozdulatot (amúgy neki is van 7 éve barátnője, csak náluk
házasság előtt nem szabad összeköltözni, így szüksége van a pénzre, hogy legyen
saját háza, és feleségül vehesse a barátnőjét, aki amúgy vmi királyi családból
származik :D) Ja, és a hajón vicces biliárdozni, mert néha csak úgy magától
gurulnak a golyók ide-oda. A szerb csávó kicsit idősebb nálunk, ő valami nagyon
menő sommelier vagy ilyesmi, ezt onnan tudom, hogy egyik nap felmentünk Deannel
körbejárni a bárokat és éttermeket, és ott az egyik felsőbb beosztású valaki
mondta neki, hogy: „Á, szóval te vagy az. Hallottam rólad a másik hajóról.”
(mert ezelőtt másik hajón dolgozott). Szóval tényleg nagyon ügyes lehet, ha így
terjed a híre az óceánon J
Délelőttönként vannak ilyen általános
tréningjeink, délutánonként pedig mindenkinek a saját vezetőjével meg
csapatával vannak tréningjei. Szóval mi bejártuk Deannel a bárokat, bemutatott
minket az ott dolgozóknak, tanultunk az italokról, kávéról egy picit, meg hogy
hogy kell eladni. Igazából nem is azt, hogy hogy kell eladni az árut, hanem
magadat. Itt a Disney-nél a dolgozókon van a hangsúly. Erre próbálnak minket
megtanítani, hogy ha megszeretteted magad egy vendéggel, mindig téged fog
keresni, hozzád fog menni. Azt mondják, ezek a vendégek miattunk jönnek ide,
nem a hajó miatt. Mert nincs még egy ilyen hely, ahol ennyire a vendég az első.
Az időjáráson kívül bármit meg tudunk változtatni a vendég kedvéért, akár az
útvonalat is. És hogy vannak kikötők, ahol a vendégek nem is szállnak ki, mert
inkább a dolgozókkal akarnak lenni, annyira jól érzik magukat velük. Igazából
mindig is ilyen helyen akartam dolgozni… ahol fontos amit csinálok… ahol nem
csak egy vagyok a sok közül. Szóval remélem ez tényleg ilyen lesz, ahogy
mondják. Hát majd kiderül!
Most ilyen öt napos utakat csinálunk,
és az első nap, az elindulás mindig óriási party. Az elsőt mi, új dolgozók is
megnézhettük. Ilyenkor mindenki kivonul a tetőre (itt van néhány bár, medencék,
meg a nagy csúszda), az entertainment-esek előadnak egy nagy show-t… zene,
tánc, előjönnek az ismert Disney mesehősök, a bárosok árulják a Sail Away
koktélokat, a gyerekek zászlókat kapnak, mindenki táncol és izgatott, és akkor
egyszer csak megszólal a hajó duda (nem akármilyen ám, a Pinokió zenéjét
játsza), mindenki őrjöng, és elindul a hajó. Nagyon jó buli! Látványos, szórakoztató,
az entertainment-esek beleadnak mindent, a vendégek meg odavannak tőle.
Aztán minden úton van egy Pirates
Night, ilyenkor a dolgozók kalóz egyenruhában vannak egész este, megint kivonul
mindenki a tetőre, megint megy a nagy show… zene, tánc, története is van az
egésznek, aztán egyszer csak a hajó legmagasabb pontján megjelenik Captain Jack
Sparrow, és leugrik a tömegbe (leereszkedik egy biztosító kötélen), és
folytatódik tovább a történet, mindenki őt akarja elkapni, de persze nem
sikerül és akkor elmondja azt a szöveget, ami a filmben is van, valami olyasmi,
hogy: ,,Emlékezzetek a napra, amikor majdnem sikerült elkapni Jack Sparrow
kapitányt.” Aztán következik egy bámulatos tűzijáték!!! Komolyan ilyen szépet
még sose láttam. Lehet, hogy azért, mert ugye az óceán „közepén” vagyunk, sehol
semmi fény, tök sötét, és akkor onnan a hajóról lövik fel, szóval egészen
közelről láthatod. Fantasztikus, tényleg nagyon csodás.
FOLYT. KÖV.
Johnny Depp is ott volt?