Chocolate Factory: Welcome on board

Welcome on board

Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. január 19., csütörtök 16:21

Na, jól elvertem a fiúkat golfban (wiiben), most az ágyikómban vagyok, ami meglepően kényelmes (én alszom az emeleten), és innen írok nektek J Szóval itt vagyok, a Disney Dream-en, a Bahamák zászlaja alatt….

Vasárnap kora reggel érkeztünk a kikötőbe, nagyon nagyon izgultam, főleg mikor megláttam a hatalmas hajót (13 emelet!!!). Amúgy gyönyörű szép… alul fekete, felül fehér, csini kerek ívei vannak, modern sárga mentőcsónakok mindkét oldalon (úgy néznek ki, mintha hatalmas kapszulák lennének), mikiegér logó a tetőn, és A VILÁGON ELŐSZÖR: hatalmas vizicsúszda a tetőn!!!

Már vasárnap volt egy csomó tréningünk, bejártuk a hajó legfontosabb részeit, kaptunk egy csomó tájékoztatót, megkaptuk a ruháinkat (nem kamuzok, van vagy 10 különféle kosztümöm, mert minden bárba más ruha kell), és beköltöztünk a szobáinkba. A kabin nagyon picike, de minden van benne: emeletes ágy, asztal, szék, hűtő, TV, telefon, szekrények, fiókok, és egy fürdőszoba, WC-vel. A szobatársam írtó rendes. Egy román nő, 33 éves, ő is bárban dolgozik, de igazából nem tudom, mit. Kétszer is szóba került, de nem értettem teljesen, és harmadszorra meg már ciki megkérdezni. De majd úgyis kiderül, mert tudom milyen kosztümje van, és ahogy telik az idő, majd rájövök, hogy melyik kosztümös embernek mi a munkája. Szóval ő nagyon kedves és segítőkész, állandóan magyaráz nekem, pedig nem is kértem. Mindig ha eszébe jut valami, elkezdi mondani, és csak mondja, mondja. Amúgy tök jó stílusa van, mert ahhoz képest, hogy milyen kedves, egyáltalán nem igényli a társaságot. Mondta is, hogy nem nagyon szokott a többiekkel lenni, ő csak alszik és dolgozik, a pénzért van itt. Nem jön velem sehova, de mindent ad nekem, most pl. adott 20 dollárt, mert kérdeztem tőle, hogy hol tudnék levenni pénzt a kártyámról, erre a kezembe nyomta, hogy addig is itt van ez, de ha kell ad még. Tök jó fej. Egy baj van vele, hogy cigizik itt bent a szobában, ami miatt szólhatnék, mert a nem-dohányos dönt ebben a kérdésben, de annyira jó fej, hogy nem akarom ezzel izélni. Ja meg amúgy is megy át január végén az új hajóra. Addig kibírom, csak tényleg elég durva ebben a kis lyukban, mindennek cigi szaga lesz.

Itt a hajón is van egy kiképzőterem, ott vagyunk minden nap legalább egyszer. Mert kaptunk egy órarendet erre a hétre, hogy mikor hova milyen tréningre kell mennünk. Volt már mindenféle biztonsági tréning, meeeeeeg… hát igazából nem is emlékszem mik voltak :D Már a suliban is gondjaim voltak a koncentrációval, de itt, hogy angolul beszélnek…. szinte teljesen elmegy a fülem mellett. Főleg, hogy egy csomó ember akcentusát egyáltalán nem értem. Szerencsétlenségemre az egyik ilyen ember a fő tréning vezetőnk (Ausztráliából). Amúgy szerintem tök brit akcentusa van. Ezért egy szót se értek belőle… De a többiek megnyugtattak, hogy ez normális, ha először vagyok itt. Mert a legtöbben közölünk már dolgoztak hajón, más társaságoknál. Azokat értem a legjobban, akik kicsit oroszos akcentussal beszélnek, pl. szerbek, horvátok, románok.

A fő tréning vezetőnk Adam, egy fiatal srác, nagyon cuki. Viszont már csapatokra vagyunk osztva, és minden csapatnak van saját tréning vezetője is. Mi öten vagyunk Beverage-esek, négy fiú, meg én. A vezetőnk Dean, szintén egy fiatal srác, és írtó aranyos meg jó fej. Vele minden nap vannak a munkánkhoz szorosan kapcsolódó tréningjeink.

Mindenkinek van egy fényképes kártyája, az a kulcsunk a szobánkhoz, az a pénzünk, azzal tudunk kimenni a partra meg visszajönni, és azzal kell minden munkakezdéskor bejelentkezni egy kis gépnél, a munka után meg kijelentkezni. És mindenkinek van egy névre szóló speciális mobilja, amin ingyen beszélünk egymással.

FOLYT. KÖV.