Welcome on board 3.
Bejegyezte: Willy Wonka , 2012. január 23., hétfő 0:58
Disney-nek van egy saját szigete itt
a Bahamákon: Castaway Cay. A hajó minden út alatt kiköt itt egy egész napra, és
akkor a vendégek, meg azok a dolgozók, akik éppen nem dolgoznak leszállhatnak
lazítani. Ez egy csodaszép sziget, és egy csomó mindent lehet rajta csinálni…
vannak boltok, büfék, rája-simogató, búvárkodás, biciklikölcsönzés, jet-ski,
motorcsónak, hajókázás, stb. És ami a legjobb, hogy a sziget egyik részre, csak
a miénk, dolgozóké J Van egy büfénk, röpipálya, focipálya, és a gyönyörű,
vendégektől elszigetelt tengerpart napozóágyakkal meg függőágyakkal.
Ma ki kellett mennünk délelőtt
kötelező biztonsági gyakorlatra. Azt tanultuk meg, hogy ha süllyed a hajó és el
kell hagynunk a fedélzetet, milyen lehetőségeink vannak, hogy kell kezelnünk a
helyzetet. Elég komoly volt az egész. Ugye a mentőcsónak meg ilyenek magától
értetődnek, de pl. van egy másik fajta mentőcsónak, ami felfújható és egy olyan
kör alapú, kúp szerű, általában narancssárga sátor-csónak-izé, filmekben egy
csomószor láttam már. Szóval ez egy nagy ládában van, a ládát be kell dobni a vízbe,
megrántani rajta egy kötelet, a láda szétnyílik, és a benne lévő mentőcsónak
magától felfújódik. Elég nagy, kb. 30 személyes. Miután ezt megcsináltuk,
mindenkinek fel kellett vennie a mentőmellényét, és egymás után beugráltunk a
vízbe, kb. 3 méter magasról, majd gyakoroltuk a háton lebegést, az
összekapaszkodást, azt, hogy a vízbe levesszük a mellényünket aztán
visszavesszük (persze mélyen voltunk, nem ért le a lábunk), meg egymás
vontatását. Na és ezután jött a durva rész, meg is lepődtem, hogy ezt tényleg
megcsináltatják velünk, jó tudom, hogyha elsüllyed a hajó, akkor éles
helyzetben kell helytállnunk, de akkor is meglepő volt, hogy ilyen komolyan
veszik. Szóval van ez az óriási kúp alakú kerek izé (kb. 5-6 méter átmérőjű és
a csúcs kb. 2 méter magas), amibe be lehet mászni a vízből, ami már magában
elég nehéz, mert ugye elég magasan van a bejárat, szóval fel kell kapaszkodni
az oldalán, még egyszer kihangsúlyozom, hogy a vízből!!! :D Nincs ugye semmi,
amiről elrugaszkodhatnál… meg rajtad van az a bazi nagy merev mellény…. szóval
embert próbáló feladat. DE!!! Mi van akkor, ha úgy nyílik ki a csónak, hogy
fejjel lefelé áll, és meg kell fordítani? Ezt gyakoroltuk, kettesével
mindenkinek meg kellett csinálnia. Szóval felmászik az első ember a csónak tetejére(ami
ugye az alja) (ez nehezebb, mint bemászni a csónakba!!!!), aztán felmászik a
második is, térdelő pozíció,szorosan egymás mellett, a kör közepe felé néznek,
lábfejük a peremen. Végigfut két kötél párhuzamosan egymás mellett a csónak
alján. Egyik ember megfogja az egyiket, másik a másikat, majd tök egyszerre,
felállnak, hátrafelé dőlnek, közben húzzák a kötelet, ezáltal a csónak másik
vége kiemelkedik a vízből (mint a Titanic a filmben, mikor süllyed),
felegyenesedik, majd hirtelen átfordul a másik oldalára, ezzel maga alá temetve
a két embert, akiknek nem szabad elengedniük a kötelet, mert annak a
segítségével jutnak ki a csónak alól. Szóval képzeljétek el, ahogy hanyatt
vágódsz a vízbe, rád esik egy bazi nagy valami, lenyom a víz alá, a mentőmellény
viszont fölfelé nyom, ezért alulról hozzányom a csónak aljához, nem látsz
semmit, nem kapsz levegőt, és akkor a kötél mentén találd meg a kiutat a csónak
alól. Hát halál közeli élmény volt, mit se mondjak, főleg, hogy a becsapódásnál
elvesztettem a kötelet, szóval tapogatóztam, hogy merre lehet a kijárat, közben
ugye mint egy mágnes szívott magához a csónak alja… durva volt. Aztán
kimásztunk, felvettünk valami másféle ruhát, olyan mint egy búvárruha, csak nem
testhez simuló, hanem elég bő, és akkor azzal is be kellett ugrani a vízbe, meg
kimászni. Hihi, ezt a kis regényt igazából azért írtam le, hogy elmondhassam,
hogy úgy szénné égett az arcom, mint még sose. Minden második ember megjegyzi,
tök ciki. Na meg fáj is. És most légyszi ne jöjjön nekem mindenki a
naptejjel!!!! Nem hiszek benne és kész.
Ma volt az utolsó tingli-tangli
napom, holnaptól dolgozom. Eddig is voltam a bárokban, de csak „shadowingolni”
(csak figyelni, hogy a többiek mit csinálnak, rátapadni a beverage serverekre,
ilyesmi). Van itt egy csomó bár, és úgy van kitalálva ez az egész beosztás,
hogy mindenki dolgozzon mindegyikben. Mert ugye egyik bár jobban megy, mint a
másik, és akkor ne legyen az, hogy valaki állandóan többet keres, mint más
valaki.
A kajáról… van egy nagy menzánk, ami
amúgy tök jól néz ki, meg van bene egy csomó nagyképernyős tv, mindegyiken más
csatorna megy (tudsz nézni zenét, vagy híreket, stb.), van benne fagyi gép,
nyomhatsz magadnak ilyen csavaros fagyit tölcsérbe vagy pohárba, van ilyen Coca
Colás üdítőgép (az a vizezett fajta) (szóval bármikor ihatok gépikólát, Jeeee!
Imááádoooom a gépikólát J), van gyömölcsleves üdítőgép, kv, forró víz, blablabla…
Viszont a kaja!! Az borzalmas. Nem az ízével van baj, hanem minden nap ugyanaz
van. Még csak egy hete vagyok itt, de már nagyon unom. Mindig halat eszek
párolt zöldséggel, vagy ha van krumpli, akkor azzal. Ebédre is és vacsira is…
Reggelire meg egy lekváros bucit, mert a többi kaja vagy felismerhetetlen, vagy
számomra elképzelhetetlen, mint reggeli. Itt egy csomó ázsiai van, és ők
állandóan rizst esznek, riszt rizzsel, szóval rizs az mindig van bőven, két
fajta is. De én nem eszek reggelire rizst, és babot se, egyszer megkóstoltam a
tojásrántottának látszó valamit, de borzalmas volt. Szóval most fél év lekváros
buci J Ja van még műzli is, de egyenlőre
nem merek inni az itteni tejből, vagy tejnek látszó valamiből, mert egy
edényből kell merőkanállal szedni, szóval nem valami bizalomgerjesztő :D
Castaway Cay-en jó, ott mindig frissen grillezett hamburger van. Jó, az is
uncsi lenne minden nap, de így jó, meg tök hangulatos, ahogy ott meggrillezik
neked, leülsz egy árnyákos asztalhoz, szól a zene, nézed a röpiseket, vagy a
türkizkék óceánt… J
Jajj amúgy tegnap Castaway Cay-en
sétáltunk befele a vízbe (nagyon lassan mélyül, szóval sokáig lehet sétálni),
és találtunk egy óriási nagy piros tengeri csillagot, gyönyörű volt J Amúgy meg mindenhol ez a fehér homok
és fehér kagylók vannak, nagyon szép az egész.
Ó, azt még nem is mondtam, hogy
milyen egy ilyen hajón lebegni. Hogyha teljesen sima a víz, akkor észre se
lehet venni, viszont ha hullámos, akkor olyan érzés, mintha nagyon be lennél
csiccsenve… tudjátok, mikor azt hiszed, hogy tök egyenesen állsz (rajtad kívül
mindenki látja, h dőlsz), aztán az utolsó pillanatban megtántorodsz és
visszaállsz egyenesbe, aztán kezdődik az egész előröl. Amikor először indultunk
el, meg is feledkeztem róla, hogy hol vagyok, Dean irodájában álltunk épp, és
akkor így elkezdett mozogni az egész, én meg: ,,De hát nem is ittam semmit.”
Nade aztán eszembe jutott, hogy mi ez az egész, és azóta már inkább jó érzés J
Ó és este voltam shadowing-olni az
egyik bárban, ahol élő zongorajáték ment, és mikor a zongorista befejezte,
odajött a pulthoz dumálni (ugye angolul), kérdezte hogy honnan valósi vagyok,
mondtam, hogy Hungary, erre ő magyarul folytatta, hogy: ,,Akkor beszélhetünk
magyarul” J Aztán együtt mentünk vacsizni, dumálgattunk, bemutatott egy
másik zenésznek (akivel amúgy találkoztam nem sokkal korábban a mosodában, rám nézett,
és azt mondta, hogy legközelebb használjak napkrémet :D ), szóval jó volt.
Azt hiszem ennyit az első
benyomásokról, az első hétről. Remélem élvezitek az élménybeszámolót :D Puszi!
Cicus emlékszel a dunai kerék belsős kalandokra?.Már akkor erre gyakoroltatok.Most már tudod milyen érzés volt nekem, mikor kicsúsztatok a tengerem a kezemből, de ti akkor is csak nevettetek.Megnéztem volna azt a jeleneted mikor te megpróbálod felborítani a csónakot. A társad legalább egy erős nagy ember volt?
puszi